Népszerű bejegyzések

Rendszeres olvasók

Összes oldalmegjelenítés

Oldalak

Címkék

100000 kattintás (1) 2012. októberi statisztika (1) A beszédfejlődés feltételei (1) a jegyzeteim célja (1) Adaptációs kézikönyv (1) ajak- és nyelv gyakorlatok (1) Ajak-és nyelvgyakorlatok (2) ajánlás (1) alapozó terápia (1) arcfejlődés (1) beszédészlelés (2) beszédfejlesztés (1) Beszédfejlődés (1) beszédhang-hallás(G-O-H) (1) beszédmegértés (1) burgonya (1) ceruzafogó (1) cumi és beszéd (1) dadogás (1) Dévény módszer (1) diszfónia (1) diszgráfia (2) diszkalkulia (2) diszlexia (1) dominancia (1) egyensúly és tanulás (1) előkészítő időszak (1) Fejlesztés 0-3 éves korig (1) fejlesztő játékok (2) fejlődés (1) felhívójelek csecsmőkorban (1) finommmotorika (1) finommotorika (3) fonológiai tudatosság (1) G-O-H vizsgálat (1) GMP diagnosztika (1) Gondot jelző tünetek (1) grafomotoros fejlesztés (1) hadarás (1) Hallás (2) Hallás ellenőzés otthon - Lullenstyd.com (1) hallási figyelem (1) hasznos linkek (1) helyesírás fejlesztése (1) idegrendszer (1) IKT-s eszközök (1) Influenza - D vitamin (1) iskolaérettség (2) Iskolaérettség - képességterületek (1) Iskolára készítés (1) Játék vásárlás (1) képességek (1) kéz finom motorikájának fejlesztése (1) Kezeletlen pöszeség (1) lateralizáció (1) letöltések (1) letölthető anyagok (1) Linkek (1) logopédiai gyakorlatok otthonra (1) logopédiai szűrés tapasztalatai (1) logopédus feladatai (1) logopédus vagy fejlesztő pedagógus (1) magzat fejlesztése (1) megkésett beszédfejlődés (1) Mit olvastatok legtöbbet? (1) mondóka (2) mozgás-beszéd (1) mozgásfejlesztés (1) mozgásfejlődés 0-24 hónap (1) myofunkcionális tréner (1) neuropszichológia (1) nevelési 10 parancs (1) nyelvi fejlődés (1) nyelvlökéses nyelés (1) Nyelvlökéses nyelés és az arcfejlődés kapcsolata (1) Olvasottsági statisztika (1) orrmandula (1) papilla incizíván (1) Poetz kezelés (1) Pösze terápia (1) pöszeség (1) pöszeterápia (1) primitív reflexek (1) prizmás szemüveg (1) Proetz (1) rágógumi (1) rekedtség (2) Rendellenes fogsor okai (1) Ringatás-bölcső (1) softverek (1) szabálytalan fogak (1) szájlégzés (3) szakirodalom (3) szakmai tevékenység (1) SZÓL-E? (1) szopás és a nyelv (1) szoptatás (1) szoptatás és fogszabályozás (1) szülés (1) tanév eleji vizsgálat (1) tanulási nehézség (1) tanulási zavar (1) táplálkozás (2) Táplálkozás: a tej (1) Táplálkozás: vigyázz (1) testközépvonal (1) testséma fejlesztése (1) Tünetek 5-7 éves korban (1) Tünetek 7-12 (1) Tympanometria (1) Ujjszopás (2) Ujjszopás következménye (1) vesztibuláris rendszer (1) zenei nevelés (1)

2014. január 20., hétfő

Újabb hasznos fejlesztő játékok - a gyerekek SZERETIK

Trükkös ujjak  - finommotorika, téri tájékozódás, 
                          kitartás






Quoridor (Folyosó) - stratégiai játék, tervezés, 
                                  logikus gondolkodás  (imádják!!!!)















Kunter Bunt: vizuális figyelem, összehasonlító 
                      képesség, koncentráció






Egyensúlyt fejlesztő játék







Arányérzék, kisebbeknél fejben számolás fejlesztésére




 

                                                                                                                                                                                                                                     

Építs házat! 13 emeletes, szem-kéz koordináció, koncentráció, finommotorika, egyensúlyérzék







 
               




2014. január 12., vasárnap

"A többség határeset" - interjú Dr. Donauer Nándor neuropszichológussal, klinikai szakpszichológussal


szerző
Becker András
publikálva
2010/18. (05. 06.) Magyar Narancs
Egyre több gyereknél tapasztalnak a szülők, pedagógusok valamiféle akadályozottságot a tanulásban. Csak úgy röpködnek a megnevezések: diszlexia, hiperaktivitás, figyelemzavar. A jelenségek és fogalmak zűrzavarában rak rendet a neuropszichológus.

Egyre több gyereknél tapasztalnak a szülők, pedagógusok valamiféle akadályozottságot a tanulásban. Csak úgy röpködnek a megnevezések: diszlexia, hiperaktivitás, figyelemzavar. A jelenségek és fogalmak zűrzavarában rak rendet a neuropszichológus.
Magyar Narancs: Mivel foglalkozik a neuropszichológia?
Donauer Nándor: Mi itt, a Budai Gyermekkórház ambulanciáján többek között a különböző kognitív funkciók, a figyelem, az észlelés, a memória zavarainak diagnosztizálásával, illetve fejlesztésével, terápiájával foglalkozunk, de a neuropszichológia ennél jóval szélesebb tudományterület. A neuropszichológusok már régebben sejtették, hogy nem diszkrét funkciókban és agyterületekben, hanem rendszerekben kell gondolkodnunk. A modern képalkotó eljárásokkal ez szó szerint láthatóvá is vált: egy-egy tevékenységben az agy több területének milliárdnyi idegsejtje vesz részt, de az adott funkcióért felelős terület aktivitása kiemelkedik ebből az összhangzatból, mintegy irányítja ez egész tevékenységet.
MN: Egyes becslések szerint a gyerekek tizenöt-harminc százalékának van valamiféle tanulási problémája, enyhébb vagy súlyosabb részképességzavara. Mi az, hogy részképességzavar?
DN: Manapság nagyon könnyen rámondják egy gyerekre, hogy részképesség-zavaros, és a szülő a pedagógussal vállvetve megpróbál számára az adott tantárgy alól felmentést szerezni. A valóságban kevés igazi "disz"-es gyerek van. A többség határeset, inkább csak bizonyos funkciók fejletlenségéről van szó - ennek is lehetnek persze súlyos tanulási képesség- és viselkedésbeli következményei. Abból kell kiindulnunk, hogy a gyerekek kognitív funkciói, a megismerő funkciók az érzékeléstől a gondolkodásig nem egyenletesen fejlődnek. Ha van egy nagyobb széttartás az egyes képességek fejlettsége között, az még nem betegség, csak érési lemaradás, amit, ha idejében észlel a gyerek környezete, még nagyon jól tudunk "érlelő" terápiákkal kezelni. Az lenne a kívánatos, hogy a szülők minél előbb figyeljenek föl a "furcsa" jelenségekre: például, hogy a gyerek feltűnően sokszor esik el, vagy hogy míg a csoporttársai már legóznak, ő még mindig inkább csak a kisautóját tologatja, vagy hogy még nyolcévesen sem tudja megnevezni az ujjait. Persze a szülő a gyerekét általában a jól működő kognitív funkciói alapján ítéli meg: igaz, hogy Pisti nem boldogul nemhogy a fűzővel, de a tépőzárral sem, viszont negyvenkét autómárkát fel tud sorolni. Ez nagyon szép, csakhogy itt akkor valami finommozgás-problémája van a gyereknek - ezzel pedig minél előbb kezdeni kell valamit.
MN: Így kerül a neuropszichológushoz a gyerek?
DN: Amikor hozzánk bekerül egy gyerek, általában már többrétű a probléma: a kognitív deficitekre különböző pszichés problémák, magatartászavarok rakódnak. Az én feladatom többek között, hogy a problémák, tünetek okait szétválasszam, hogy megkeressük, mely funkciókkal van probléma, és melyek azok, amelyek jól működve a későbbi fejlesztés vagy rehabilitáció kiindulópontjai lehetnek.
MN: Mire irányul egy neuropszichológiai vizsgálat?
DN: A neuropszichológus nemcsak az adatokat, a különböző vizsgálatok nyomán kialakult profilt nézi, hanem azt is, hogy a gyerek hogyan old meg egy adott feladatot. Például mondok tizenöt szót, amit neki - persze többszöri ismétléssel - meg kell jegyeznie és viszszamondania. Ilyenkor azt is nézzük, hogy a gyerek hogyan próbálja a tizenöt szót megtanulni. Ha azt látjuk, hogy az egyes ismétlési próbákban a tizenöt szó soha nem ugyanabban a sorrendben szerepel, akkor "előhívási stratégia" problémája van a gyereknek. Ennek az oka lehet pszichés, és lehet organikus - ilyenkor tovább vizsgálódunk, tovább "szálaljuk" a jelenséget. Ha viszont inkább az utolsó szavakra emlékszik, az első elemek előhívása gyenge, akkor ez azt mutatja, hogy a homloklebenyben lévő szemantikus tár, ahol - némi leegyszerűsítéssel - a szavak jelentése tárolódik, "gyengébben működik" - ez vezethet aztán olvasási nehezítettséghez, súlyosabb esetben diszlexiához.
MN: Miért éppen az olvasással van a leggyakrabban probléma?
DN: Egyrészt az olvasás az agy számára az egyik legbonyolultabb, legösszetettebb feladat - harminckét agyterület összehangolt munkája kell hozzá. Míg a beszéddel kapcsolatban vannak öröklött génjeink, amelyek segítenek abban, hogy a beszédértés, beszédképzés agyi területei a szociális hatások révén fejlődjenek, addig az olvasásnál ilyen "előhuzalozott" területünk nincsen, ami érthető, hiszen a beszédtevékenység kialakulása a prehisztorikus időkbe nyúlik vissza, míg az olvasás elsajátítása nálunk például csak Mária Terézia óta vált általánossá. Ezért is nagyon lassú ez a folyamat: a pszichológia ezt megszállásnak nevezi, mivel az olvasás megtanulása révén konkrét agykérgi területeket "foglal el" ez a tevékenység. Másrészt a mai gyerekek többsége olyan vizuális ingeráradatban él, ami nehezíti egyes, az olvasáshoz elengedhetetlen képességek egyenletes fejlődését.
MN: A számítógépes játékokról van szó?
DN: Meg arról a hatásról, amit az életvitelszerű tévénézés jelent. A tanulási zavarok mögött leggyakrabban éppen az olvasással kapcsolatos problémák állnak - néha az igazi diszlexia, de leginkább csak az olvasási nehezítettség, ami mindössze azt jelenti, hogy az adott gyermek agya számára az olvasás mint különböző kognitív folyamatok "összetanulása" nagyobb feladat. A nálunk diszlexiavizsgálatra jelentkező gyerekek kilencven százalékánál a munkamemória - ami a folyamatosan működő rövid távú emlékezetünk - vizsgálatakor az derül ki, hogy a gyerek rövid távú verbális emlékezeti kapacitása a téri-vizuális munkamemóriájánál lényegesen szűkebb. Ez az aránytalan fejlettség nemcsak az emlékezeti funkciót, de a beszéd- és tanulási képességet is zavarja. Elkezdjük kizárni a lehetséges okokat, és általában oda jutunk, hogy a gyerek nem kapta meg a kiegyensúlyozott fejlődéshez szükséges mennyiségű verbalitást, élő szöveget.
MN: Keveset beszéltek hozzá a szülei?
DN: Lehet az is, de itt inkább a kisgyermekkortól nagyon fontos rendszeres élő mesehallgatásról, illetve ennek a hiányáról van szó. Ma már egyértelmű, hogy az élő mese hallgatása semmi máshoz nem hasonlítható mértékben fejleszti a később az olvasáshoz és a tanuláshoz szükséges képességeket: a verbális kódolást, a figyelem fókuszálását vagy a "belső", mentális kép létrehozásának képességét.
MN: Nyilván kevesen érnek rá esténként mesélni. Ráadásul gyakran elhangzik, hogy a klasszikus mesék némelyikében horrorfilmekbe illő szörnyűségek vannak.
DN: Nagy különbség van a hallott és a látott élmények percepciója, egy mesében elhangzó lenyakazás és a híradóban látott lefejezés között. Míg a verbális információk egy bonyolult, sajátos elaborációs folyamatban raktározódnak el, vagyis a gyerek maga dönti el, hogy ezekből mit enged magához közel, addig a vizuálisan közvetített ilyen jellegű impulzusok közvetlenül jutnak el az amigdaláris rendszerbe: ez az agyi terület felelős elsősorban a negatív, fenyegető jellegű érzelmek kódolásáért és tárolásáért. Az így tárolt emléknyomok később, a gyermeket érzelmileg megviselő, konfliktusos életszakaszokban furcsa, néha bizarr érzelmi, viselkedési tünetek formájában fejthetik ki hatásukat. Az is lehet, hogy ez a gyerek minden új helyzettől szorongani fog - azért, mert az amigdaláris rendszerben éveken keresztül "megemésztetlenül", feldolgozatlanul rakódtak le félelmi elemek.
MN: És a kifejezetten a kisgyerekeknek szánt "babatévé" jellegű műsorok? Ott a gyerek csak lassan mozgó, helyes kis figurákat lát.
DN: Ezek a műsorok - meg persze a nagyobb gyerekeknek készítettek is - alkalmazott lélektani ismeretek alapján precízen megtervezett hatásokkal dolgoznak. Egyfelől a tekintetnek egy álló pontra való fixáláshoz bizonyos homloklebenyi területek érettsége kell, ami a kisbabáknál még nem adott - ők tehát inkább tudnak egy mozgó ábrára figyelni. Másrészt, ha valami a látás perifériáján elkezd mozogni, rögtön arra fogunk fixálni - evolúciós adottság, hogy a mozgó kép erősebb inger, mint az álló. A "babatévén" a percepció szempontjából ideális sebességgel mozognak az elemek, és az inger azt a nagyon primitív középagyi rendszert stimulálja, ami egy békánál is ugyanígy funkcionál. Ezek a jól megválogatott mozgások folyamatos elemi orientációs reakciót váltanak ki, vagyis a gyerek szó szerint nem tudja róla levenni a szemét - ugyanúgy, mint a béka az előtte repülő szúnyogról. Mondhatjuk, ez egy biológiai hipnózis, és a baba néhány hét alatt függővé válik. A gondok először akkor jelentkeznek, ha például elutazik a család, és a gyerek nem kapja meg a napi adagját: alvászavar, nyugtalanság, kezelhetetlennek tűnő hisztéria formájában léphetnek föl az elvonási tünetek.
MN: Mi a helyzet a nagyobb gyerekek tévézési szokásaival?
DN: Ha már kialakult egy olyan életvitel, amiben meghatározó szerepe van a tévézésnek, és problémák vannak az olvasással, szövegértéssel, sokat segíthet, ha tudatossá tesszük a filmnézést. Tehát azt mondom, rendben van, Pisti, megnézheted a filmet, de amíg melegítem a vacsorát, te elmeséled, hogy mit láttál. Ebben az esetben a tudatos figyelem révén egész másképp szerveződik a memória: nem csak a vizuális munkamemória működik, hiszen ha el kell mesélnie a sztorit, a gyerek kénytelen fókuszálni a nevekre, az ok-okozati összefüggésekre, a történet időbeliségére. Ez a feladat, vagyis egy történet elmondása olyan összetett készséget feltételez, amit tanulni kell, és ehhez már elengedhetetlen a vizuális ingerek verbális átkódolása. Tehát, ha már mindenképp tévézni kell, akkor legyen az tudatos tevékenység, így legalább valami haszna is lehet a dolognak.
MN: Ma már jószerivel nincs olyan óvodáscsoport, ahol ne lenne legalább egy hiperaktívnak vagy figyelemzavarosnak titulált gyerek.
DN: Ennél a jelenségnél nagyon finom átmenetek vannak a gyakori, enyhe figyelemzavartól a szerencsére ritkább, súlyos hiperaktivitás szindrómáig. Ezek a gyerekek általában meglehetősen impulzívak, csak a nagyon "pörgős" helyzetek kötik le őket, és mindig könnyen elterelődik a figyelmük. Ezek a tünetek elsősorban az iskolában okoznak gondot. A legtöbb figyelemzavarral az a probléma, hogy se büntetéssel, se jutalmazással, tehát pedagógiai eszközökkel semmilyen módon nem lehet ezt a deficitet befolyásolni. A figyelmi funkció fejlesztéséhez - főleg a fiúknál - rendszeres, nagymozgásos aktivitásra van szükség. Nem elég a downhillezés, hogy a gyerek majd jól kibiciklizi magát, hanem irányított nagymozgás kell: úszás, lovaglás vagy tékvandó, mindegy, csak egy olyan irányított mozgás, ahol az adott mozdulatsorok végrehajtása folyamatos, a testére irányított figyelmet igényel.
MN: Hogyan függ össze ez a két teljesen különbözőnek tűnő dolog?
DN: Ezek a funkciók analógiásak. Ha azt látjuk, hogy egy gyerek becsukott szemmel nem tudja megtartani maga előtt a két karját, esik le a karja - ez a tónusvesztés -, tehát a tónuskontrollja hiányos, akkor ez magasabb szinten, a kognitív funkciónál, a figyelem fenntartásánál ugyanilyen deficitet mutat. Ugyanez az összefüggés "visszafelé" is működik: a mozgás kontrolljának javulásával a figyelmi tevékenység is javul. Ha szélsőségesen akarnék fogalmazni, azt mondanám, hogy ha a kakaóbiztos tasztatúra helyett lenne egy másik projekt, és minden óvodás megtanulná és végezné mondjuk a korának megfelelő tai-csi gyakorlatokat, akkor nem lenne figyelemzavaros gyerek.
MN: Mit tegyen az a szülő, aki már-már szorongva hallja, hogy mennyi probléma lehet a gyermeke fejlődésében?
DN: Nem kell ehhez semmi különleges dolog. Egyszerűen csak éljen benne a gyerek életében - erre a projektre persze nap mint nap szánni kell egy kis időt. Akkor viszont nem fog váratlan csapásként a nyakába szakadni, hogy a gyerek harmadikban sem tudja megtanulni a szorzótáblát - mentessük föl matekból! -, mert már évekkel korábban észrevette, hogy nehezen megy például a bal-jobb diszkrimináció: egy érlelő terápiával rég behoztuk ezt a kis késést, és elkerültük, hogy a gyereknek számolási nehézséggel kelljen az iskolában küzdenie.

2014. január 6., hétfő

Programozott szülés



Programozott szülés

http://thesecret.hu/blogok/kazsu/programozott-szules





 Néhány napja olvastam, hogy sokan előnyben részesítik a programozott szülést. Van aki előre megbeszéli az asztrológusával, orvosával, hogy mikor és hogyan jöjjön el a nagy nap.


A születendő gyermek mit sem sejt erről ( bár ki tudja??) és ki van téve mások elgondolásainak.

                 Sok oka van annak hogy valaki nem mer, vagy nem akar természetes módon szülni, pedig lehetősége lenne rá.

Sok anyuka fél a fájdalomtól, és nem akarja azt érezni, vagy átélni azt a csodálatos élményt, ami a saját gyermeke születésével jár. Inkább jobb esetben érzéstelenítőt kér, vagy ami még rosszabb, altatást, hogy ne is tudja mi történik vele.

                   Az anyukák arra nem is gondolnak, hogy a saját gyermeküknek érzéstelenítés nélkül kell megszületni. Neki végig kell szenvedni a szűk szülőcsatornában való áthaladást, hosszú órák munkája ez neki is, nem tud elmenekülni ebből a helyzetből, nem csillapítják a fájdalmát, félelmét, nem fogja a kezét senki, mégis sikeresen túl lesz ezen az ismeretlen utazáson.

Legszerencsésebb az a szülés, amikor az anya egészséges, a baba is az, és a kilenc hónap elteltével magától indul meg a szülés.


Lehetnek a természetes szülésnek egészségügyi akadályai is. Ebben az esetben természetesen meg kell könnyíteni a szülés lefolyását, hogy az se az anya, se a gyermek életét ne veszélyeztesse.

A legrosszabb választás véleményem szerint a programozott szülés. Ha a fájdalomtól való félelem, vagy az orvos szabadságához igazított a szülés, vagy egyéb ezoterikus szempontok játszanak közre, pl. egy asztrológus kiszámítja mikor kedvező a születés, az szellemi szempontból szerencsétlen választás lehet, aminek a következményei még nem ismeretesek.


Idő előtt császármetszéssel kioperálni egy gyermeket indokolatlanul, beleavatkozás a természet törvényeibe. Nem lehet ok az, hogy valaki félti a testét, vagy meg akarja kímélni magát a szenvedéstől.Anyának és gyermekének ez közös munka, az együtt töltött kilenc hónap terhesség ezzel az eseménnyel zárul. A születés szép, és egyben szenvedéssel teli. Ne avatkozzunk bele a saját elgondolásaink szerint ebbe is, mint sok minden másba.